nincs egy rongyom, mi legyen?
e kérdés nem idegen.
legyen bármily év- vagy napszak,
soha nem hagy hidegen.
a szekrényben kotorászok,
a komódom rendezem
mind magammal parolázok:
a fülbevalót kivegyem?
e monológ évek óta
ismétlődik szüntelen
lássuk csak! mi lenne? hogyha...
a kis kockást felveszem.
mit szólna, ha ebben látna?
tetszenék-e Neki? nem?
hátul mintha kissé lógna...
ó, de hisz ez katasz-strófa!
nézne rám sok ferde szem,
jobb, ha gyorsan leveszem,
s az ötletet elvetem.
mit vegyek fel? mit vegyek fel?
így toporgok minden reggel.
s a tükörtől kérdezem:
kényelmesen? rétegesen?
csinosan? vagy kecsesen?
csíkosan? vagy pettyesen?
a választ soha nem lelem.
ez a szín egy kicsit sápaszt,
ez meg inkabb öregít
sokat mutat, keveset fed,
előnytelen, túl feszes...
nincs. egy se tökéletes.
félre kazal! félre vállfa!
most az ágyon duzzogok
mit vegyek fel? nincs egy rongyom!!
jaj, a szívem úgy zokog.
...
ó, én rongyos rongytalan!
életem nem gondtalan

s ha a gyermekem hordozom,
a kérdés, lássuk! változott?
legyünk sportos? legyünk trendi?
hogy kell ma játszózni menni?
ki tudja ó, hogy ma épp ő fog engem
vagy én fogom őt leenni?
sapka, sál, meg kispulóver, nagykabát,
harisnya és vastag nadrág, erre jön az overál...
lesz időnk ezt mind felvenni
mielőtt a Nap lemegy?
hurci klubos, puttonyosnak ez a kérdés egyre megy!
ahh, felejtős - én azt mondom - az overál!
hord-visz kabát! közös poncsó! az nekünk a tutkeráj!
nincs egy rongyom... volt a gondom,
de ez múlt már, elszelelt.
kell egy puttony! és azt hordom,
öltöztet a gyermekem.

Hordozós divatbemutató szeptember 20., kedd 18h- Sétatér